PETFŐFI SÁNDOR GATYÁBA’ TÁNCOL

Március idusának közeledtével Petőfi neve az első, ami mindannyiunk eszébe jut. Ezért a Borirodában arra gondoltunk, töltsünk együtt egy estét hamuba’ sült pogácsa és ikonikus költőnk emlékének társaságában. Az este kínálatában a forradalom szelétől tépázott Európa klasszikus borait is örömmel töltöttük a poharakba. A mulatságon felszolgáltunk 1-1 pohár Szepsy Thurzó Furmintot és Böjt Kékfrankost. Vendégünk volt Pap Máté.

DÍNOMDÁNOM

  Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom...
  Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? 
Akinél van, igazítsa el a bút, 
Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. 

A búbánat gonosz vendég, rosz madár, 
A kebelbe életet, vért lopni jár. 
A búbánat szívet rágó ürgefi: 
Borral lehet, borral kell kiönteni. 

A bor éleszt, a bor éget, mint a csók - 
Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót! 
Csókod lángja, mint a napfény, mennyei,
  Mely az élőfán a lombot neveli. 

Lombon fakad, lombon fejlik a virág, 
Lomb ne'kül, virág ne'kül mit ér az ág? 
Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll, 
Hamar éri a sodró vész, a halál... 
 
Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még 
Nem felele sem idő, sem bölcseség, 
Mivel áldasz, mivel versz a sír után? 
Van-e ott is élet és bor és leány? 
 
Mit törődöm, mit tünődöm még sokat! 
Élek most, és ölelem, mi élvet ad; 
S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány? 
Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány! 
 
Kecskemét, 1843. január